A magyar menyasszony kiállításról

Valentin nap alkalmából érdekes programot szerveztem magamnak, bár egyedül. 🌹

A Házasság Hete alkalmából tárlatvezetésekkel készültek a kiállításhoz, és nekem sikerült vásárolnom egy jegyet – valami csodával határos módon – erre a kurátori tárlatvezetésre.

A Magyar Menyasszony című projektről és közösségi gyűjteményről már a Rotschild Klára kiállítás idején hallottam, és azóta tervezem feltölteni a nagyszüleim esküvői fényképét és rövid történetét az oldalra, (de a hétvégén végre meg is teszem).

Nagyon megtetszett ez az ötlet, jó ideig követtem a fényképek és történetek megosztására létrehozott facebook csoportot is. Aztán kiállítássá formálódott a dolog, és nem is gondoltam, hogy ennyire szépre és meghatóra sikerül.

A projekt 500 év anyagát foglalja magába, de végigjárhatjuk az idővonalat és olvashatunk a magyar menyasszonyokról az államalapítás kora óta, amikor is még szó szerint értették a “nőül vesz” kifejezést, és nőt vásároltak (vagy raboltak) maguknak a házasodni kívánó férfiak.

A kiállítás a házasságokra utaló magyar kifejezéserdővel kezdődik, mindegyiknek elmesélve az eredetét. Például “feleségül megy” – ez is szó szerint volt értendő: a feleség költözik a férj (és annak szülei) házába, hiszen apáról fiúra szállt az örökség.

A tárlatvezetés alkalmával lemaradtam a kiállítás anyagának végigböngészéséről, ezért a napokban vissza fogok menni mindent elolvasni. 😀

A második terem a történetek terme volt. 50 kiválasztott történetet ismerhetünk meg a történelemből, hétköznapi és királyi párról egyaránt, amihez egyetlen kikötés volt: “tárgy” is legyen a történethez. Szerelmes levelek, megismerkedés céljából küldött jegyesportrék, hozomány, kelengye, nászéjszaka utáni ajándék. Elég megható vagy meghökkentő történeteket sikerült kiválasztani a születés előtt már elrendezett házasságoktól a sárga csillagos esküvőn át Hugonnai Vilma válási papírjáig, vagy a mozaikcsaládja 14 gyerekét és azok születési évszámát egy papírcetlire feljegyző Wesselényi történetig.

A történetek között főszereplőként megjelentek a magyar menyasszonyi viseletek, főkötők, mirtuszkoszorúk. A királyi menyasszonyi ruhák, Sissi fátyla, vagy olyan “újrahasznosított” menyasszonyi ruhák, mint a világháborúk alkalmával a szántóföldekről összeszedett, ejtőernyőkből varrt selyem menyasszonyi ruha.

A számomra legmeghatóbb történethez tartozó ruhát meg is osztottam instán. A sztori nélkül csak egy egyszerű bolerós menyasszonyi ruha, sztorival pedig 3 lánytestvér esküvőjének és egy kisleányuk temetési ruhájának története – fotóval. Lehet, hogy a férjemnek ezt a sztorit nem a fiunk jelenlétében kellett volna elmeséljem, de hát máshogyan beszélgetni nincs módunk: az érintetlen leányokat, ha házasságuk előtt haltak meg, menyegzői ruhában temették el, felajánlva őket Krisztus menyasszonyának.

A kurátor asszony elmesélte, hogy fontos küldetésének tartotta, hogy a kiállításon belül létrehozott egy olyan kis kabint, amiben egy horgolóművész az ártatlanságot jelentő kis “hártya” alakjának módozatait horgolta meg. Ugyanis rengeteg olyan házassági történetet találtak a gyűjtés során, amiben a nászéjszakán megpecsételődött az új asszony sorsa, mert nem gondolták őt érintetlennek. És ezek a megszégyenítések, tönkretett életek csupán abból eredtek, ahogyan az emberek elképzelték látatlanban – felbontatlan tojáshártyaként – a nők “ártatlanságát”. A vérvonal tisztasága, az öröklés biztosítása mindennél fontosabb volt, és még ma is vannak plasztikai műtéti lehetőségek az ártatlanságuk bizonyításáért aggódó hölgyeknek.

Fú, de kacifántosan fogalmaztam meg, de remélem értitek.

Az összegyűjtött menyasszonyi ruhák terme is érdekes történeteket rejt. Például megtudhatjuk, mikortól egyértelműen fehér a menyasszonyi ruha színe, és kihez és miért köthető ez a divat. A menyecskeruha divatjának is története van, és a menyecskeség időszaka is sok olyan rítust, szokást tartalmaz, amiről még nem is hallottam.

Volt egy gondolata a kurátor asszonynak, ami megragadt bennem arról, hogy három rítus van az életünkben: a születés, a halál és a házasság. A nők élete a házasság után a gyermekszülésről és a gyermektemetésről szólt, és a nő életére nézve is minden gyermekszülés halálos veszedelem volt egészen addig, amíg Semmelweis Ignác meg nem találta a megoldást a gyermekágyi lázra: a klórmeszes kézmosást.

Mekkora szerencse, hogy “mostanában” születtünk!

Én nagyon ajánlom figyelmetekbe ezt a nőtörténeti/házasságtörténeti kiállítást, sőt, a rengeteg háttér tanulmányt és podcastet is.

Podcastek: https://open.spotify.com/show/1Ud5bOGXAyArXSbjH4ykLW

A tanulmánykötet és az album megvásárolható a múzeumban is, de az azonos című könyvet látom mindegyik nagy könyváruház webshopján is.

Ha pedig töltenél fel képet nagyszüleidről, ükszüleidről, ami aztán a kiállítás médiafalán is megjelenik a Magyar Nemzeti Múzeumban: https://magyarmenyasszony.hu/

Blogbejegyzések és beszélgetések: https://magyarmenyasszony.hu/blog

Továbbá a kiállítással kapcsolatban számos fb posztban mesélnek a múzeum fb-ján, például ezt a megható történetet: https://www.facebook.com/nemzetimuzeum
https://honvedelem.hu/hirek/esztike-gyuruje.html?fbclid=IwAR0AaeDhHOEK1ZWVqY9VcWli9IsXtzGE4EYRkgYUOgttg_gZHd6JM6T07PM

Megint egy erős című könyv

Megint egy erős című könyv.

Metrón azért nem olvastam volna.

A címről viszont gondoltam, hogy á, biztos vagyok benne, hogy egy fél oldal szól erről, és beírhatom a piros pontot, mert tényleg.

A Szorongásnaplót először novelláknak néztem, aztán a könyv közepe felé észleltem, hogy van folytatólagosság. Legalábbis a női hang történetei valamelyest összefűzhetőek – minden kuszaság ellenére, a férfi (párkapcsolati) említések között viszont semmilyen folytatólagosságot nem véltem felfedezni. Bár ennek az is oka lehet, hogy a könyv első felét kb. 15 olvasásra, a második felét pedig egyben sikerült elolvasnom.

Az első fél elolvasása azért is ment nehezebben, mert bár tényleg stand up-szerűen vicces volt, de a humora – ahogyan ő is írja – mérsékelten ellenszenvessé tette őt számomra. Van egy vonala a fika-kultúrának, amire egyre több női influencer is felül, és – bár részben vicces és szarkasztikus – de nekem sokszor túl sok, és úgy érzem, a fikázással elért követőszám növekedésen kívül más célja nincs. Nem épít, csak rombol. Azt hittem, hogy a hölgy is felült erre a vonatra, az öncélú fikára, és bár a különböző szorongásait ecseteli, de azért főként a kisgyerekes nőkbe állt bele, mint akik önelégülten pöffeszkednek a ronda gyereküket körberajongva. … és arra gondoltam, hogy majd azt írom a könyvről, bár csak félig olvasva, hogy ennek a nőnek vannak pánikrohamai és szorongásai, kb. mindentől, és nagyon helyes, hogy terápiára jár, de a legnagyobb szorongásai az anyasággal kapcsolatban vannak, minden fika és megvetés ellenére.

Jó, aztán végig olvastam és rájöttem a miértjére. (És természetesen igazam lett/van.)

Tetszett a rengeteg gondolatfoszlányban, hogy mennyire konkrétan fókuszálnak valamire. Nem általános filozofálgatás az élet dolgairól, hanem konkrét, kissé mániás depressziós példák. Sokszor felnevettem hangosan én is.

A befejezésnél sajnos nem tetszett, hogy ennyire átjárta az aktuálpolitika – a szívhang-rendelet. De megértem, hogy mennyire megrázó alapból is, pláne a szívhang-rendelet balhé idején átesni az érintett dolgon, és az embert fejezetnyi (könyvnyi) magyarázkodásra készteti.

Ha a pasi-viszonyokat össze tudja nekem rakni valaki, aki jobban értette a sztorit, tegye meg privátban.

Milyen ütős a borító és a cím, nem igaz?

Arról is szól a regény, amire rögtön gondolsz, ráadásul körülöttünk élő, félfiktív szereplőkkel, sok-sok olyan bennfentes infóval is, amiről nem is mersz kérdezni.

Az aliexpresszről lehet különböző méretű, szilikon terhespocakokat rendelni?

… és miért? …. Na, miért?

A regényben szereplő 4 nő élete (valamennyire didaktikusan is) érinti/bemutatja a gyermekhez jutás – hazánkban nem legális – módjait, előnyeit és hátrányait. (Psszt!) A fiatal nőt, aki pénzhez jutás végett túl sok petesejt donációban vett részt; a fiatal párt, akiknek egészségügyi szempontból lehetne, de mégsem jön össze a babája – és már az összes kuruzslást is kipróbálták; a nőt, akinek szép karrierje sikeredett, de eljegyzés helyett csak azzal szembesült, hogy mennyire nem akarnak “felnőni” a férfiak; és a nőt, aki fiatalon megözvegyülve kihordja mások gyermekét, majd vacillál őt mégis átadni – azon kívül, hogy elmondja, hogy a béranyaság az új “prostitúció”.

Vannak a történetben erős mondatok, alá is húztam párat. Én is ebben az okban látom a fő problémát.

“Miközben a nyaralás utolsó napjain ott feküdtem a hófehér homokban és az e-bookomra letöltött újabb kortárs regényt olvastam, felnéztem, és észrevettem a nőket magam körül. Harmincas nők egyedül, akik a párjukat nézik a vízben. Várják, hogy mikor jön ki, hogy a kezébe nyomják a törülközőt, majd a naptejet, és elinduljanak a közeli éttermek egyikébe ebédelni. Ha jók a hullámok és a férfi flowban van, akkor csak késő délutáni ebéd lesz, de az is lehet, hogy kimarad, és csak vacsorára lehet számítani. Ezek a gyönyörű, széptestű, szomorú nők ugyanarra vártak mind. Hogy az óvodás párjuk felnőjön, befejezze a nyuszimotoron száguldást, és családot alapítson velük.”

Aztán mire leszáll a nyuszimotorról, addigra már egészségügyi szempontból milyen sokaknak késő. (És itt nem a klimaxra gondolok, hanem számos olyan nőgyógyászati betegségre, ami a harmincas évekre már komolyabb következménnyel, termékenységi nehézségekkel vagy meddőséggel járnak.)

Érdekes, de gyorsan elolvasható könyv volt. Érintetteknek ajánlom is, meg nem is.

Transzgenerációs traumák és anyaság

Hétvégén sikerült befejeznem A szív sötétje c. regényt is, amiről az ismerősöm, aki ajánlotta, azt is mondta, hogy még ne most olvassam el, amikor érkezik a kistesó.

Kihívás elfogadva. Naná, hogy pont most olvastam el….

A történet egy anyáról szól, akinek az életére és kislányával való viszonyára kihatnak anyja és nagyanyja borzalmas mintái.

A párhuzamosan mesélt anyai és nagyanyai történettel próbálja a főszereplő alátámasztani/bizonyítani azt a megérzését, hogy lehet, a kislánya viselkedése az ő hibája. Ő is bántalmazó, és a kislánya csak reagál mindarra, amit tesz.

Vagyis inkább nem tesz: az ő bántalmazása igazából az elhanyagolás.

Kicsit lelövöm a sztorit. 😛

A fiatal anyuka a nagy szerelmének és az ő tökéletes családjának megfelelni vágyva babát vállal, bár erős félelmei vannak az anyasággal kapcsolatban, ugyanis dédanyai szintig minden nő a családban súlyosan bántalmazó és (érzelmileg és fizikailag is) elhanyagoló személy volt. Őt is elhagyta az anyja.

Kislánya, Violet tökéletes összhangba kerül az apukával, ám ők ketten, anya-lánya nem rezonálnak. A kislány nem alszik évekig 1 óránál többet egyszerre, anyuka teljesen kikészül. A kislány később már erőszakoskodik és gonoszkodik is az anyukájával, de apukával viszont hatalmas a szeretet. Mintha másik gyerek lenne olyankor, amikor együtt vannak. Eléggé erős ödipális komplexusa van a kislánynak. Szeretné, ha az őt nem jó szívvel gondozó anyuka eltűnne, elmenne, és csak ketten maradnának apukával.

Anyuka egy nap azt hiszi, kezd az elméje elborulni: a játszótéri magas csúszda tetején Violet – másoknak észrevétlenül, de anyukája szeme láttára és szánt szándékkal – kigáncsol egy kisfiút, aki lezuhan és meghal. Anyuka nem képes elhinni, amit látott. Kétségbe vonja józan ítélőképességét, és elkezdi azt hinni, hogy az anyai mintái az okai annak, hogy nem tudja szeretni ezt az egyre álnokabbá váló kislányt. Vajon ő az oka? A kislány viselkedése csak tünet? Apuka viszont nem ért egyet azzal, hogy a kislány gonosz, és az anyuka által “beköpött” tettek csak egyre növesztik kettőjük között is a szakadékot.

Aztán megérkezik a kistesó. A kisöcsi. Anyuka odáig van és vissza, a kisbabával tökéletes az összhangja. Hatalmas a szerelem! Végre megélheti azt a fajta anyaságot, amiről mindenki áradozik neki: “nehéz az anyaság, de őérte minden áldozat megéri”.

Mivel ez a könyv egy thriller, ezért nem nagy kunszt rájönni, mi fog történni… és mi miatt mondta azt az ismerősöm, hogy inkább ne most olvassam el…….

Egy hideg téli napon, babakocsival sétálni indul anya és kislánya. A zebránál állnak, anyuka kezére véletlenül ráborul egy egy bögre forró tea. Elengedi a babakocsit, ami a száguldó autók közé gurul… Évekig próbálja felidézni, vajon tényleg elment-e az esze: tényleg a babakocsin Violet rózsaszín egyujjas kesztyűjét látta, amint jó nagyot lök a kocsin? Vagy csakis ő a hibás és lejtett a járda??

A kisfia halálába és ebbe a kétes emlékbe szinte beleőrül. Természetesen rámegy a házassága, a kapcsolata a lányával, és aztán még az új feleséget is zaklatni kezdi.

Sok szempontból gondolatébresztő volt a könyv.

Vajon ez a kislány miért lett ilyen? Tényleg az anyai “bántalmazás”, az elhanyagolás eredménye? …

Eszembe jutott az a poszt, amit rengetegen megosztottak a szüleink korosztályából. Arról szól, hogy régen nem volt EU-s szabvány játszótér, mégis túlélték a gyerekkorukat. … És hogy amúgy ez elég nagy tévedés. Az egyik ismerősünk testvére például úgy bénult le nyaktól lefelé (egész életére), hogy kiugrott egy himbálózó régi fém-fahintából és az hátulról jól fejbe kólintotta.

Húgom is mesélte, hogy a bölcsiben, ahol dolgozott, 25 év alatt 2 haláleset történt. Egy kisgyerek feje beszorult a kerítés oszlopai közé, egy másik pedig a homokozó felé rohanva elesett és beverte a fejét a homokozó beton széleibe. … Szóval, örüljön inkább az, aki megoszthatta ezt a bejegyzést, mert ezek szerint nem ismer senkit, aki nem élte túl a nem EU-szabvány játszótereket.

Nem mintha egyébként a mostani játszótereken ne lenne bőven nagyon veszélyes rész. Kapásból tudom mondani Biatorbágyon, melyik csúszda mellett, melyik falmászásra használható rész felett nincs korlát. Még rosszindulat sem kell, elég csak összeveszni a csúszás sorrendjén és kicsit lökdösődni, és máris leeshet valaki.

A testvérféltékenység is érdekes téma: hogyan szeretne valaki újra egyke lenni kicsi korban, hogy újra csak rá figyeljenek? Már a Kőbölcsőben is sok szó esett róla.

A szélsőséges ödipális komplexus is érdekes. Hogy anyuka a kisfiúval, apuka a kislánnyal tudta csak igazán megélni az igazi szülői szeretetet.

Szóval ezt a könyvet is ajánlom azoknak, akik anyasággal kapcsolatos kérdésekről akarnak filozofálgatni. 🙂

… és akik mostantól sosem cipelnek forró teás bögrét, ha babakocsit tolnak… :S

Jut eszembe, a gurulós babakocsi valamelyik nap velem is megesett. A síknak látszó felületről gurult le a le nem fékezett babakocsim, ugratott két kis lépcsőfokot és sebesen nekiütközött a kertkapunak. Nagyot nyekkent, a babám viszont csak huppant egyet, és aludt tovább (hálistennek 😱🙏).

Miért mentem el a kocsi mellől? Épp a nagynak segítettem levenni a vizes ruháját, akinek márpedig azonnal kellett a (figyelem) segítség.

Olyan könnyen, gyorsan megvan a baj…

Felkészül: az Egyetlen szempillantás alatt c. könyv – aztán lehet parázni világnak.

Ja, és ki nézi a JLo dokut a Netflixen? 🙂

3 nap alatt 3 könyv az Anyaságról- ez volt a múlt heti rekordom.

Bár csak oldalszámra tűnnek ezek a regények soknak, tartalomban elég kurták. A Kőbölcsőt például egyetlen alvásidő alatt kiolvastam…

Ja, igen, és az is gyorsítja az olvasást, ha egy-egy könyv érdekes. (A Gucci házzal sajnos ezért nem haladtam: rémesen unalmas).

Milyenek voltak?

A Szívhang “tetszett”, már ha lehet ilyet mondani egy olyan témájú könyvről, ami az elbeszélő állami kórházi tartózkodását, műtétileg befejezett terhességét és későbbi lombikjának történetét emeli irodalmi magasságokba. A 3 könyv közül egyedül ez volt irodalmi számomra.

A Kőbölcsőtől többet vártam, már ami az ideiglenes nevelőszülők 2,5 éves traumatizált kislányának történetét illeti. A leírásból viszont nekem csak egy nagyon hisztérikus kisgyerek alakja bomlik ki, és sok helyen csak a saját kisfiam viselkedését láttam pepitában. Bár – mivel nem vagyok más, gyerekes családoknál bennfentes – azt gondolom, a kisfiam is elég különleges, már ami a viselkedését illeti… és neki traumák sem kellettek hozzá. A kislány nem engedi a családtagokat beszélgetni, féltékenyen őrzi anyukát, bokán rúgja a saját gyereket. (“Csak” ennyi?) Sok viselkedés elvárása számomra nem is érthető ebben az életkorban, mint pl. hogy nem tud játszani a 2,5 éves kislány egyedül a saját szobájában egész délután.. vagy hogy nem lehet lekoptatni a lakásban szinte egyetlen percre sem, mert mindig ott nyüzsög anyuka körül. Hahó! Ez még a négyévestől sem elvárható. Szinte nem is értem, hogyan nevelt föl az elbeszélő két gyereket, ha kimaradtak számára ezek a megélések. … Szóval nekem a regény végig annak az ecsetelése, milyen rossz nekik emiatt a kislány miatt. Erős válságba kerül a család, ami nyilván igaz is, ha az ő gyerekei mintababák/mintagyerekek voltak, és sosem tapasztalta meg, milyen egy érzékeny idegrendszer. … Sokszor arra gondoltam, igazából a történet olyan, mintha született volna a családnak egy harmadik gyermeke, akit végül nem tudnak megszeretni, és ezt ő komolyan érzi, és nagyon erőszakossá válik.

A Merkúr c. regénnyel kapcsolatban írtam az előző bejegyzésben, hogy megharagudtam Sz. Évára, amiért kirohanásai voltak K. Edinára. Főleg amiatt, mert a legutóbbi valóságshow szereplésekor kiosztotta, hogy túl sokszor oszt meg képet és videót a gyerekeiről, és nem veszi észre, hogy a férje már nem szereti, és mer boldogságra utaló közös képeket posztolni. “Kiárulja az életét.” Ja, és hogy buta. … Már akkor is arra gondoltam, hogy bagoly mondja verébnek, ugyanis amíg az egyik csak semmitmondó képeket oszt meg a gyerekeiről, és csak a férje mellé áll vigyorogni, addig a másik regényben minden intim titkot kiad magáról. És hogy pl. a gyerekeiket keményen szerepeltető családi, utazós influencerekbe miért nem áll bele? Mert azok megvédik magukat, ez a csaj meg csak annyit válaszol évek óta minden támadásra, hogy VILÁGBÉKE, és emiatt nemhogy lehiggadnak a mocskolódó kommentelők, hanem még jobban bepipulnak, és folytatják a provokációt.

Ez, a Merkúr… c. regény igazából az influencerek, köztük Edina további szidása, kis kerettörténetbe helyezve. Annyi a különbség, hogy azóta Edinának is felnyílt a szeme, rájött, hogy nem boldog és lépett… De az is baj, ha nyuszikán nincs sapka.

A legviccesebb számomra az volt, hogy a luxusprostik mellett meg kiált és megvédte őket.

A regény érdekes volt, bár hiába instagram kritika, a szereplő ezen él. Kicsit meg is hatott a vége, a múlandóság és anya karja, amelyben felolvadunk (épp szoptatás közben olvastam), de a szarkazmusok ezrei mögött az elbeszélő nagyon meg van savanyodva. Nagyon próbál erkölcsileg azok fölé emelkedni, akiket végig ekéz, de én nem vettem be, hogy többet ér.

Összességében mindegyik regényt ajánlom olvasni, mert mind elindított bennem gondolatokat. Esendőek, életszagúak, női témák. Szívesen beszélgetnék, vitáznék is ezekről.. de könyvélményről vitázni?.. ez még nem fordult elő velem.