Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Két hónappal ezelőtt olvastam buszon, buszmegállóban, ülve és állva. Nem azért, mert annyira lebilincselt, inkább annyira slow volt. Bár én gyorsan olvasok, ezzel a könyvvel mégis lassan haladtam, igyekeztem hozzászokni a gésák életéhez, a japán kultúrához.
Elnyújtott izgalom, nagyon óvatos szerelmes utalások. Összességében kedves könyv.
Saját értékelés: 2/5.
Paulo Coelho: Házasságtörés
Félek olykor, hogy kihagyok valamit, amit a többség kedvel, csak mert én tiltakozom, mintha Coelhót olvasni maga volna a fertő. Kétszer már próbára tettem: Az alkimista baromira nem nyert meg, a Tizenegy perc, hát, szódával elment érdekességképpen. Házasságtörés: az elején már majdnem elhittem, hogy egy társadalmi problémáról lesz szó. Depresszió, miközben mondhatni mindened megvan. Egész hiteles, ahogyan az ürességet írja le. Néha már azt hittem, egy blogból másolja. Aztán a depis milliomos hölgyike ráhajt a nős interjúalanyára. Nem túl szimpi tett, minden naiv kritikus ebbe köt bele, de én még szurkoltam is neki. Végre egy kis – könyvben tökös és izgi – kaland, felkavarja az állóvizet, ami 100 oldalon keresztül poshadt. Hölgyike aztán szerelem helyett irodában szaxizik vagy hotelben szúrják meg hátulról, és amikor kezdi élvezni, elgondolkodom, hogy ki volt előbb: Coelho vagy A szürke ötven árnyalata? Mert szerintem az előbbi. Halványan dereng, hogy már a Tizenegy percben erőlködtek ezzel a marhaság BDSM-mel, amitől elhajítom a könyvemet baromi messzire. Aztán hölgyike mégsem a popsiba szúrástól kapja meg élete értelmét, hanem a siklóernyőzéstől. Te jó isten! Ennyi dögunalmas hittérítő maszlagot sem olvastam még egy szexregényben. Azt hiszem, nem adok P.C.-nek több esélyt.
Saját értékelés: 1/5. Az 1 pontot is csak az elejéért kapta.
Alex Garland: A part
A könyvet kölcsönbe kaptam, de irtólassan olvasom. A fülszöveg szerint egy hátborzongató és horrorisztikus regény lesz (nem, nem láttam a filmet) , de ebből még semmi sem érződik így, hogy a regény felénél járok. (Kivéve, ha a főszereplő álmairól van szó.) Nos, én már minden oldalon várom a vérengző cápát, a kannibálokat, vagy az elmebeteg gyilkost, aki megöli Etienne-t és a főszereplő karjaiba veti Francoise-t. Addig is ráér ezt a tingli-tangli halásszunk-kapáljunk-ússzunk sztorit laponként olvasni. Remélem, a főszereplőnek elfogy végre a cigarettája, mert nem hiszem el, hogy minden fejezetben ötször rágyújt.
Saját értékelés: 1/5 eddig.
Xue Yanping: 21 gramm szerelem
Romantikusnak hangzott a cím. Az ember halála után testének súlya 21 grammal csökken. Ezt a 21 grammot a lélek súlyának szokás nevezni.
Gondoltam, ha már ennyi csalódás, akkor maradok a japán vonalon, legalább tucat furisággal találkozom ismét. Furiság volt. A történetben a 40 éves főszereplőnőről kiderül, hogy méhnyakrákja van. (Azt hiszem, nem igaz történet alapján íródott.) A könyv feléig jutottam el, és próbált ugyan nyers és prózai leírást adni az eddigi rosszullétekről, de én mégis mástól voltam rosszul, mint amitől várta volna: a főszereplő nő marhára igénytelen. Magával ragadott a részlet, amikor kiveszi a használt betétet és összegyűrve elhajítja a szobában. Még be is lépnek a szobájába páran, de a betét senkinek nem tűnik fel, az író elfeledkezik róla.
Nemes témáról volt szó, foglalkozni kell vele, de a szerelmi szálat az elbeszélő csak ígérgeti, addig csak önsajnálat és depresszió van. Ráadásul, ha a papírosból kicsomagolod a könyvet, olyan fekete, akár a koporsó. Túl sokat voltam kórházban manapság ahhoz, hogy ne ott képzeljem el a történetet, azon a folyosón, abban a kórteremben, azon a teraszon, és amikor egy wellness szállodában könnyed szórakozásként csak ez a könyv volt nálam, felhagytam az olvasásával. Annyira lehangolt, hogy nem adok neki pontot. Undi. Nem akarok meghalni soha.
Sheryl Sandberg: Dobd be magad
Egy újabb félbehagyott könyv áll az asztalon, amiből megtanuljuk, hogy Zuckerbergre istenként kell tekintenünk, és az egyetlen követendő példa az ő üzletpolitikájuk. Egyébként az utóbbival talán egyet is értek. Sheryl, mint jó pomponlány, ott szurkol nekünk a pálya szélén: “Gyerünk csajok melózni!!!” Tartja a buzdító beszédeket, ami egyébként ránk is fér, de az első száz oldal után dögunalmas. Újabb könyv, amit meg lehetett volna írni 50 oldalban is. Személyes hatása rám nézve: jelenlegi állásom mellé jelentkeztem egy részmunkaidős állásra, hogy egész napomat, minden szabad percemet munkával tölthessem. Írtam tesztet, de még nem jeleztek vissza. Lehet, megmenekülök.
Saját értékelés: 2/5.
epresszonjalili.wordpress.com 